🧬 Játékos Fajok

A félorkok az emberek és az orkok párzásából származó lények s
ezek leszármazottai. Hiába is próbálják titkolni ezt renkívüli
embergyűlöletükkel, ereikben mindig fog csörgedezni egy csepp az
általuk oly gyűlölt emberi faj véréből is. A félorkok a többi nem
kimondottan eszes és okos orkok közt elismert pozícióan vannak, az
átlagos orkokról eltérő eszességük és taktikai érzékük miatt, de
mindezek mellett származásuk folytán megvetés övezi őket. Zöldes,
rücskös bőrüket vörösesbarna szőrzet fedi, fogaik agyarszerűek és
rendszerint sárgák. Néha a harcban legyőzőtt áldozatok táplálék
gyanánt történő elfogyasztására vetemednek.

A félogrék elfajzott emberek ogrékkel történt kapcsolatából
született lények. Testfelépítésük hasonló az emberekéhez, de
az átlagnál jóval robosztusabbak, erősebbek és szívósabbak,
viszont ügyetlenebbek. Bőrük színe a szürkétől a fakó sárgáig
terjed. Ember "rokonaik" elítélik és gyűlölik, de ogre társaik
elismerésben részesítik őket, mivel öröklött tulajdonságaiknak
köszönhetően a többi ogrétől jóval okosabbak és remek stratégiai
érzékkel vannak megáldva. Harcban elszántan, az utolsó vérig
küzdenek.

Ezek a hatalmas lények talán az egyik legvisszataszítóbb és a
legfélelemkeltőbb lények közé tartoznak, s mivel szinte mindenhol,
a jeges területektől s trópusi dzsungelekig mindenütt előfordulnak,
ez még veszélyesebb ellenfelekké tette őket. Ezek a hatalmas,
emberszabású lények a harcban szívós, erős ellenfelek, mivel
félelmet nem ismernek, fáradhatatlanul támadnak és hihetetlen
regenerálódási képességük miatt nehezen elpusztíthatóak. Habár
testük különös módon első ránézésre vékonynak tűnhet, meglepően erős
és szívós lényeknek számítanak. Szellemi képességeik más fajokétól
messzemenően elmaradnak, az orkok és az ogrék szintjén állnak.
A trollok bőre szürkés, szívós, szemeik feketék, torz fejükből
hatalmas, éles fogak állnak ki.

A sötételfek valaha azokhoz az elf közösségekhez tartoztak,
melyek még ma is az erdőkben élnek. Ám társaikkal ellentétben,
akik a jóság és a kedvesség megtestesítői, őket vonzotta az
éjszaka, a sötétség szava olyannyira, hogy elhagyták az erdőket
és azóta sötét helyeken, barlangok, alagutak és föld alatti
járatok mélyén élnek. Minden gondolatuk akörül forog, hogy a
szeretetet, boldogságot s minden egyéb pozitív értéket kiöljenek
a világból. Jóval kisebbek és törékenyebbek az embereknél, de
ügyességük és szellemi képességeik rendkívül kimagaslóak, jóval
átlag felettiek. Mivel minden nap használják mágikus képességeiket,
mely az évek folyamán hatalmas, rettegett fegyver lett kezükben, a
mágiaellenállásuk is hihetetlen mértékűvé fejlődött. A sötételfek
bőre fekete, hajuk fehér, szemük koromfekete színű, mely hideg,
kegyetlen tekintetet kölcsönöz nekik. A nap égető sugarait nehezen
viselik el.
Bónusz: szint / 10 mágiaimmunitás éjjel

A tündérek az elfek távoli rokonai. Apró termetük, kedves,
mosolygós arcuk, szép, színes szemeik, apró, hegyes fülük,
átlátszó kis szárnyacskáik és gyönyörű külsejük miatt a
legtöbb faj kedveli őket. Vonzó külsejük mellé gyors
gondolkodás társul, de mivel nagyon felelőtlenek, szeretnek
minden butaságról fecsegni, ez néha elviselhetetlenné teszi
őket. Apró termetük miatt a harcban könnyű prédák, azonban
ügyességük és mozgékonyságuk mellett nagyon okosak, ezért
szükség esetén bevetik fejlett mágikus képességeiket is.

A kentaurok ősi, mitológiai lények. Leginkább különös
megjelenésükről híresültek el. Ezek a lények félig ember,
félig ló testben élnek, felső részük emberi, emberfejük s
két kezük van, míg az alsó lószerű. Négy lábon járnak,
közben két kezükkel képesek más dolgot csinálni. Sokkal
erősebbek és szívósabbak az embereknél. Testfelépítésükből
adódóan úgy harcolnak, akár egy lovas ember, előszeretettel
rohamozzák meg ellenfeleiket. Gyermekkoruk óta íjászatot
tanulnak, ebből kifolyólag rendkívül jól céloznak.

A gremlinek messze földön állandó bajkeveréseikről és rendkívül
bosszantó természetükről híresültek el, ami miatt sok lényben
eleve rosszallást váltanak ki, és emiatt már eleve bizalmatlanul
kezelik őket. A gremlinek apró, kis goblinszerű teremtmények.
Bőrük színe rendkívül változatos, a barnától a feketén keresztül
a szürkéig szinte minden árnyalat előfordulhat. Rendkívül törékeny
és gyenge lények, a harcban kifejezetten hasznavehetetlenek, így
minden lehetőséget megragadnak, hogy elkerüljék a szemtől szembeni
küzdelmet. Törékeny alkatuk ellenére szellemi képességeik jók,
ügyességük pedig kiváló. Fülük nagy és hegyes, denevérszerű
szárnyaikkal repülni is képesek.

A surranók leginkább apró termetű elfekhez hasonlítanak,
keskeny arcuk, kis orruk és hegyes fülük van. Bőrük és hajuk
színe sokféle lehet, akár az embereké.
Testük nem valami erős, de elég szívósak. Rendkívül ügyesek,
úgy lopakodnak, hogy közben nem is tudnak róla. Legendás
tolvajok, ha valamit biztonságban akarsz tudni előlük,
nem elég, ha egy ládába zárod és eldobod a kulcsot, jobb,
ha egy ogrét is ráültetsz a ládára. Állandóan összeütközésbe
kerülnek a törvénnyel, pedig szerintük csak "kölcsön vesznek"
pár dolgot, amire szükségük van.

Habár a gyíkemberek eredete ismeretlen, mégis talán régebb óta vannak
jelen Brutálián, mint bármely más faj. Valaha hatalmas civilizációjuk
létezett a mocsarak mélyén, vízalatti barlangrendszerekben, mára azonban
csak néhány elszigetelt törzsük maradt. Testük nagy és erős, habár
nehézkesnek tűnhet, mivel járás közben a csípőjüket riszálják. Ennek
ellenére meglepően ügyesek és rugalmasak, kiváló harcosok hírében állnak.
Ösztönösen harcolnak, és elég sok időbe telik nekik az új technikák
megtanulása. Kiszámíthatatlan farokütésüket messze földön rettegik.