⚔ Osztályok

A Harcosokat akár vándoroknak is nevezhetnénk, mert folyamatosan új kalandokat keresve járják a világot, lóháton vagy gyalog. A közel- harchoz jól értenek, ezzel szemben a mágiához már nem annyira. Mondhatnánk, hogy egyáltalán nem értenek hozzá, de itt is vannak kivételek. Barbár társaikkal ellentétben a harcosok jobban szeretnek kisebb-nagyobb csapatba verődve vándorolni, de ha kell, a magányt is elviselik. A páncélok közül a könnyebb vérteket részesítik előnyben, de nem vetik meg a nehézvérteket sem. Szinte minden típusú fegyver forgatásához értenek, beleértve a szúró- (kések, tőrök), vágó- (kardok, bárdok) és zúzó fegyvereket (botok, buzogányok).

Már a névből is rá lehet jönni, hogy kik is ők. A tolvajláson, vagyis a lopáson kívül nem is nagyon értenek máshoz. Mindenféle alattomos és sunyi trükkel próbálják meg becsapni mit sem sejtő áldozataikat, majd a legalkalmasabb időpontban kirabolják őket. Mindezt persze próbálják a legészrevétlenebbül csinálni. Kerülik a feltűnést, csendesen, óvatosan és precízen végzik munkájukat, már ha egyáltalán munkának lehet ezt nevezni. Szeretik a késeket, tőröket, ami a munkájukat is megkönnyítheti, vagy ha esetleg lebuknak, akkor a harcban is hathatós segítséget nyújtanak nekik, mivel könnyű forgatni őket. A nehézpáncélzatot nem kedvelik, mert hogyan nézne ki egy tolvaj teljes lovagi vértben? Lehetnek köztük jók és rosszak is egyaránt, de mindegyiknek ugyanaz a célja: lopni.

Belőlük lesznek a legjobb gyógyítók és prédikátorok. Ők az asztrálmágia mesterei. Mágiájukat mások megsegítésére és gyógyításra használják. Sokszor hívják őket segítségül démonűzésekhez, de erre csak a tapasztal- tabbak vállalkoznak, mert nagyon veszélyes és a tapasztalatlanok könnyen pórul járhatnak. A legtapasztaltabbakat az élőholtak elleni csatákhoz hívják. Értenek valamennyire a közelharchoz. A legtöbben a buzogányokat részesítik előnyben.

A mágusok szinte csak az általános mágiához értenek, de ahhoz nagyon is jól. Más osztályok tagjai is használják, de mesterien csak a mágusok képesek elsajátítani azt. A közelharchoz is értenek egy kicsit de nem az a fő területük, ahogy a harcban sem a fegyverükre fektetik a legfőbb hangsúlyt. Úgyhogy korai az öröm, ha sikerült a lefegyverezni egy mágust, mert még mindig ott az igazi fegyvere, a mágiája, és azzal többre megy, ráadásul a sarokbaszorított vad a legveszélyesebb. Ez a legjellemzőbb rájuk.

Az oselemmagusok egy elfeledett tan felelesztoi. Az elementalistak osvenyeit tapossak, de tudasuk visszanyul messze az osidokbe, mikor meg nem kulonultek el az elemek egymastol. Ezen egyuttes energiak sokasagaval kepesek mesterien banni.

Akár vadászoknak is nevezhetnénk őket. A természet az otthonuk, amit akár az életük árán is megvédenek. Hasonlítanak a druidákhoz (lásd: sugo druida), de ellentétben velük az erdőjárók a fegyverek nyelvét beszélik. Az állatokkal nagyon jól kijönnek és talán a szelidítésükhöz is ők értenek a legjobban. Nem egyszer hallani arról, hogy valaki látott egy erdőjárót, akit éppen egy vadon élő, nehezen befogható állat követett. Több legenda beszél arról, hogy Pegazust vagy Unikornist szelidítettek meg sikerrel, márpedig köztudott, hogy ezt a két szent állatot szinte lehetetlen. Ez is csak azt bizonyítja, hogy milyen nagyszerűen értenek az állatok nyelvén. Mivel nagyon szeretik az íjakat, ezért a legjobb íjászok is közülük kerülnek ki, akik még a kentaurokkal is fölvehetnék a versenyt.

Ők a kardforgatás legnagyobb mesterei, mást nem is nagyon használnak. Tökéletes testi és lelki harmóniában élnek. Némi koncentrálással szinte bármilyen kitűzött célt el tudnak érni. Különböző harcstílusokat képesek elsajátítani, amik szinte legyőzhetetlen, veszedelmes ellenféllé teszik őket. A rendszeres testi és lelki edzéseknek köszönhetően nem csak a testük, de az akaratuk is olyan acélos, mint a kardjuk. Rendkívüli akaraterővel és önuralommal rendelkeznek, ez teszi őket olyan veszedelmes ellenféllé. Nagyon türelmesek, de ha oda a türelem, akkor troll legyen a talpán, aki meg tud állítani egy felbőszült kardművészt, de még ő is kevés eséllyel indulna. Mivel a mozgékonyságra különösen szükségük van, ezért az olyan páncélokat nem is szeretik, ami akadályozza őket, jobban kedvelik a gyengébb, de könnyebb vérteket, amelyben szinte követhetetlen gyorsasággal tudnak mozogni.

A regi idokben, az erosebb rabszolgakat megtanitottak harcolni, hogy egymast gyilkolva szorakoztassak a nepet. Mara mar iskolakban barki beallhat gladiatornak, hogy elsajatitsa a harci tudasukat. A gladiatorok kepzettek minden fegyver forgatasaban. Remekul hasznaljak a pajzsokat, habar vedekezni nem nagyon szoktak, fokent a tamadasokban jeleskednek. Meg lovagolni is megtanulnak, hogy az arenaban meg latvanyosabban pusztithassak egymast. Pancelzatuk barmi lehet, a konnyu mellenyektol a nehez vertekig. Mindenben kepesek a leheto legugyesebben harcolni.

A Lovagok általában várakban, kastélyokban nevelkednek és a nemesek közül kerülnek ki, de léteznek köztük olyanok is, akik valamilyen jó cselekedettel érdemelték ki, hogy lovaggá üssék őket. Jó tetteikről, szívük nemességéről messze földön híresek. Mivel a legtöbben valamely királyt szolgálják egy nagy seregbe tömörülve, ezért hihetetlen rend és fegyelem uralkodik köztük. A legnagyobb összetartás is a lovagok között van talán. Nagyon békeszeretőek, és arra törekednek, hogy ahol megfordulnak, ott béke és rend legyen. Nagyon becsületesek és igazságosak, persze azért itt is léteznek kivételek. A legtöbb lovag a nehéz páncélokat kedveli, helyesebben mondva a teljes vérteket, avagy a lovagi páncélokat. Nagyon sok fegyver forgatásához értenek, de a kétkezes kardokat szeretik a legjobban, egész pontosan a lovagi pallosokat.

A vadon legvérszomjasabb, legvadabb, legveszedelmesebb lakói a barbárok. Nem félnek senkitől és semmitől, bárkit vagy bármit megtámadnak ami él és mozog. Olyan vérszomjasak, hogy még halott ellenfelüket is képesek megenni. Hihetetlenül jól viselik a fájdalmat, de a legjobban akkor tűrik, ha ők okozzák másnak. Bármilyen fegyverrel képesek harcolni,nem tesznek különösebb különbséget zúzó és vágó fegyver között. Pusztakézzel is hatékonyak. Számukra csak két fontos dolog van: a harc és a gyilkolás. Ha valahol egy hatalmas, izmos, esetleg több sebből vérző, a fájdalomra fittyet hányó, ordítva, üvöltve, őrjöngve harcoló embert látsz, akkor nagyon valószínű, hogy egy barbárba botlottál. Olyankor a legjobb amit tehetsz, hogy szépen csendben, észrevétlenül távozol, mert ha észrevesz, akkor még köszönni sem lesz időd.

Nos, a Bárdoktól sem áll távol az alvilági tevékenység, de ellentétben a tolvajjal, a bárd művészlélek. Meséikről, dalaikról híresek, hangszereiket pedig többre becsülik bármely fegyvernél. Különböző hangszereken játszanak, ilyen például a lant, a dob, a síp és a kürt. Ezekkel harcban néha hatékonyabbak, mint egy barbár a buzogányával. Dalaik mágiával átjártak, és képesek velük akár altatni, csatára buzdítani vagy bátorítani is, bár sosem lehet tudni, hogy mire képes egy-egy dal, mert aki szembe találja magát egy bárddal, annak nem biztos, hogy lesz esélye végighallgatni őt. Ritkán nyúlnak fegyverhez, csak ha nagyon muszáj, de akkor is szinte csak tőröket, késeket illetve rövidebb kardokat használnak.

Róluk igen keveset tudni, mert aki összefut eggyel, az általában nem éli túl a találkozást. Kardforgatók, de a mágiához is konyítanak valamennyit, méghozzá a sötétebbik oldalához, az árnymágiához. Sokaknak fogalmuk sincs, hogy kik, vagy mik ők, de annyit mindenki tud, hogy rettegni kell tőlük, mert nem ismernek kegyelmet. Az alvilág fő résztvevői, hidegvérű gyilkosok, tolvajok és mágiahasználók egyben. Ez teszi őket szinte legyőzhetetlenné. Társat nem tűrnek el maguk mellett, nem viselik el ha parancsolni próbálnak nekik és aki az útjukba kerül, azzal kegyetlen hidegvérrel, gyorsan és csendesen végeznek. Szeretik hirtelen meglepni áldozataikat, az árnyékból előbújva gyorsan metszik el a torkát annak, akit kiszemeltek. Ezekhez a támadásokhoz vágófegyvereket használnak, mivel egy bottal például nehéz elvágni valakinek a torkát. Páncélok közül a közepes kategóriát kedvelik, tehát sem a túl könnyűeket, sem a túl nehezeket nem szeretik.

Az alvilági tevékenységek egyik legveszélyesebb tagja vagy épp ellensége lehet egy-egy jól kiképzett fejvadász. Bár nagyon sokan összekeverik őket a bérgyilkosokkal, ők nem azok. A bérgyilkosok pénzért ölnek, ezzel szemben a fejvadászok a bűnözők fejére kitűzött vérdíjat zsebelik be, leszállítják a célpontot és felveszik a fejpénzt. A vérontástól nem félnek, akár holtan is leszállítják a munka tárgyát, ha elég magas a fejpénz. Fegyverüket igen jól forgatják, ha kell még mérgezik is azokat. Kedvelik az árnyékos utcákat, sikátorokat, ahol könnyen el tudnak rejtőzni, majd szükség esetén a kiszemelt célpontot hátbaszúrhatják. Kerülik a társaságot, magányosan dolgoznak, nincs szükségük társra, mert csak akadályoznák egymást. Persze akadnak köztük olyanok is, akik a tehetségüket bérgyilkosként kamatoztatják. Miattuk alakult ki az emberekben az a kép, hogy a fejvadász nem más, mint egy hidegvérű bérgyilkos.

Általában bandákba verődve az erdőkben élnek. Karavánokat, kereskedőket, vándorokat rabolnak ki és általában le is mészárolják őket. Nem szeretnek osztozkodni, ezért bandán belül is sok a vita, veszekedés és néha a vérontásra is sor kerül. Hasonlítanak a tolvajokhoz, csak amíg a tolvajok a csendes, észrevétlen, precíz munka hívei, addig az útonállók a kiszemelt áldozatot lerohanják, lemészárolják és kifosztják, majd dolguk végeztével továbbállnak. Szeretik a rövid, egykezes kardokat, amikkel gyorsan levágják ellenfeleiket. Páncélok közül a könnyebb vértek kedvelői. A terv kidolgozásában nagyon jó a csapatmunka, még a terv kivitelezésében is jól összedolgoznak, csak a zsákmány szétosztásánál jelentkeznek a problémák.

A harcimagusok a magianak azon kepviseloi, akik felfedeztek, hogy a bolcsesseg es a tudas sokszor hasztalan a nyers erovel szemben. Ezert ok bizonyos harci kikepzest is kapnak, emellett eros magiak alkalmazasaval kepesek felvenni a harcot barki ellen.

Nos ez volna a legkényesebb osztály. A legtöbb vita is miattuk szokott kitörni. Mik is ők? Papok vagy lovagok? Mindkettőhöz van közük, de inkább lovagok, mondjuk úgy, hogy szent lovagok. Használják a papi asztrálmágiát, igaz nem olyan jól, mint a papok, de viszont jó fegyverforgatók. Az egy-, vagy kétkezes kardokat szeretik használni. Páncélzatuk a lovagokéhoz hasonlít, de a paladinoké valamivel könnyebb.

A pusztakezes harc mesterei is papok, egész pontosan szerzetesek. Templomokban, kolostorokban élnek, ott fejlesztik tökéletesre a tudásukat. Testüket keményre és gyorsra edzik, hogy valamennyi akrobatikus támadásukat sikeresen bevigyék. Mivel papok, ezért az asztrálmágiához is értenek. Amellett, hogy az öklükkel majdnem annyit érnek, mint egy harcos a kardjával, mágiát is használnak és pont ez teszi őket kemény ellenféllé. Fegyvert nem is használnak, hiszen a testük az ő igazi fegyverük. Kimagasló akaraterejüknek köszönhetoen kitartóan ellenállnak a testi-lelki harmóniát megzavaró mágiáknak.

A druidák a természetet hűen védelmező papok. Általában az erdőkben élnek, mert az az ő otthonuk. A növényekkel és az állatokkal tökéletes összhangban élnek, éppen ezért nem ritka az olyan eset, hogy egy róka vagy egy farkas a leghűbb társuk. Értenek valamennyire a közelharchoz is, de a fő hangsújt a mágiára fektetik. Bár papok, de nem az asztrál-, hanem a természetmágiát használják.

Talán a legmisztikusabb és a leggonoszabb papok közé tartoznak, mert míg a rendes pap a démonok ellen küzd, a sámán épp ellenkezőleg, démonokkal és a démonmágiával áll kapcsolatban, de a rontásokhoz és a betegségekhez is jól ért és a mérgek sem állnak távol tőle. Ritka, hogy egy sámánt ne kövessen egy általa megidézett démon vagy esetleg egy démonherceg.

A hirnokoket tobbfelekeppen is ismerik szerte a vilagon. Melkor hirnokei vagy Melkor papjai. Rendkivul gonosz szemelyek allnak be kozejuk, hogy Melkor igejet hirdessek. Tanaik meg a samanok es nekromantak szamara is elrettentoek.

A mentálmágia nagy mesterei a mentalisták. Rajtuk kívül más nem is használja. Igazi agyfürkészek, úgyhogy ha találkozol egyel, imádkozz, hogy ne kezdjen el turkálni az agyadban. Mivel nem csak kutakodni képesek más gondolataiban, hanem befolyásolni is képesek azt, ha ketten küzdötök egy mentalista ellen, akkor ne csodálkozz, ha a társad hirtelen megtorpan és rádtámad. Ha valamit is ér számodra a társad élete, akkor ne vele indulj egy tapasztalt mentalista ellen. Sose tudhatod, hogy mire készül, mert nincs szüksége szavakra, nem kell elmondania egyetlen varázsigét sem ahhoz, hogy véghez vigyen bármit, mert ő a gondolatait használja és nem a száját. Két harcos utolsó mondatai, egy mentalista elleni küzdelemnél: - Gyere barátom, végezzünk vele minél gyorsabban, hogy varázsolni se legyen ideje! - Egyetértek... Uhh, ahh, a fejem!... Mi?... Mi történt?... Véged betolakodó!!! - Azóta mindkét harcos békében pihen.

A trükkök, megtévesztések, illúziók mesteri használói. Senki sem ért úgy a megtévesztéshez és az összezavaráshoz, mint ők. A mágiahasználók közül talán ők értenek a legjobban a fegyverekhez és a közelharchoz. Szükségük is van rá, mert a varázslatok, amiket ismernek, többnyire csak az ellenfél félrevezetésére, összezavarására jó és nem támadásra. Éppen ezért ez az egyik legsunyibb osztály. Képesek tökéletes másolatot készíteni bárkiről, úgyhogy előfordulhat, hogy egyszer esetleg saját magaddal találkozol. Viccesen hangzik, de képesek rá, sőt, még sokkal többre is.

Íme a legsötétebb, leggonoszabb és talán a legmisztikusabb mágigahasználó. Ők a tökéletes gonosz megtestesítői, szinte kivétel nélkül mind Melkort, a gonoszság és az alvilág istenét szolgálják. Szó szerint egy "hullajó" osztály a nekromanta. Mesterien használják a halálmágiát, hatalmukban áll föltámasztani a hullákat. Veszélyes ellenfelek tudnak lenni, és ha elkezdenek mondani egy-két varázsszót, akkor a legjobb amit tehetsz, az a menekülés, mert megeshet, hogy a második szó elhangzása után a tested élettelenül hullik a földre. Tehát ha nem akarsz így járni, akkor jobban teszed, ha messze elkerülöd őket.

Mint a nevükben is szerepel, az elemi mágiát használják. A négy őselem a következő: Tűz, Víz, Levegő, Föld. Az Őselemmagusok az óidôkbôl származó energiák urai. Eleinte csak az alap elemi mágiákat tudják használni, de később, amikor felveszik a Tűzmágus, Vízmágus, Levegőmágus vagy Földmágus osztályok egyikét, akkor használhatják majd az osztályukhoz tartozó erősebb varázslatokat is. Fegyverre különösebben nincs is szükségük, főleg ha egy elementál segíti őket.

Ezek a mágusok a környezetük rejtett mágiáit tudják felhasználni. A természetben fellelhető legkülönfélébb energiákat képesek a saját oldalukra állítani. Ezt gyakran úgy teszik, hogy másoknak fel sem tűnik, még akkor sem, ha ők a kiszemelt áldozatok. Ez az erő az egyetlen társuk. Ezzel segítenek, és ezzel ártanak. Sokáig ismeretlenek voltak Brutália földjén, csak pár öreg mester terjesztette eme természetfeletti képességeket. Aki igazán sokáig gyakorolja ezeket a misztikumokat, olyan hatalom birtokába juthat, amelyről más kalandorok nem is álmodhatnak. A tér és az idő urai lesznek ők...

Az elementalista tűzre specializálódott osztálya a tűzmágus. Bármire képesek ami kapcsolatban áll a hővel, forrósággal, tűzzel. Képesek gazdájukat hűen követő hatalmas elementálok megidézésére. Mivel az egyik elemi szférára specializálódtak, a többit nem használják, hisz mindenki számára furcsa lenne, ha találkozna egy éppen vízmágiát használó tűzmágussal. Ez még ötletnek is rossz. Fegyverekre nekik sem nagyon van szükségük, hiszen inkább a mágiájukat használják.

A tűzmágusok nagy riválisai, hisz két egymással szemben álló elemi szféra mellet kötelezték el magukat, így akik elementalistaként barátok voltak és két külön útra tértek, azok most a legnagyobb ellenségek lettek. A víz és a jég mágia művelői, akik képesek egy jól irányzott vízsugárral bárkit ledönteni a lábáról, vagy akár egy érintéssel megfagyaztani. Általában jó jelleműek, de a vérontástól sem ijednek meg és foggal-körömmel harcolnak az igazukért.

A levegőmágusok az egyik legfontosabb szféra követői, hiszen a levegő létfontosságú "anyag". A földmágusok legnagyobb ellenségei, de egy bizonyos szintig minden szféra követői ellenségesek a többiekkel, mert be akarják bizonyítani, hogy az általuk választott út a legjobb. Ha szükségét látják, ebéli hitüket akár fegyverrel is megtámogatják. A levegőmágusok egy időben a druidákat is ellenségnek tartották, míg rá nem jöttek, hogy a druidák a természet papjai és nem földmágusok.

E szféra követői szoros kapcsolatban állnak a földdel és minden erejükkel védik azt. Erejüket természetesen ők is az elemi szférájuktól kapják, vagyis a földtől. Egy normális halandó azt hihetné, hogy nincs is ellenségük, de ahogy a tűzmágusok és a vízmágusok harcban állnak egymással, úgy ők a levegőmágusokkal nem jönnek jól ki, ugyanolyan ellenségek, mint a tűz és víz.

A renegatok osztalyat egy osregi vallasi rend tagjai alapitottak, kiknek eleguk lett a dogmatikus rendbol. Ez a rend sokkal tobbre tartja az alkimia tudomanyat mindenfele hokuszpokusznal, es az istenek imadatanal. Mivel a papi rendek uldoztek oket, ezert bujkalniuk kellett, zullott alakokkal cimboraltak, akiktol aztan sokat eltanultak. Nem gonoszak ok, csupan ugy velik, a vilagot nem kell megvaltani, mert az nem erdemli meg.

A demonmagusok elsosorban a demonok idezeseben jeleskednek. Tokeletesen kepesek uralni a megidezett lenyeket. Emellett a sotet lang segitsegevel iszonyu sebeket kepesek okozni.