🧬 Játékos Fajok

A káosz és pusztulás uralmának idején a jó istenek, hogy a jó
és rossz közötti egyensúlyt fenntartsák, elküldték a világba
követeiket, az angyalokat. Ezen lények feladata, hogy a jó
istenek törvényeit hirdessék, s minden hatalmukkal a pozitív
értékek megóvását szolgálják. Emberfeletti mentális és fizikai
képességekkel felruházott testüket ragyogó, fényesen világító
szent fény veszi körül, mely amellett, hogy tökéletes látást
biztosít a legsötétebb helyeken, a gonosz csábításától is megóvja
kristálytiszta lelküket, s segíti őket abban, hogy mindenekfelett
a tisztaság és a jóság megóvása legyen életük elsődleges feladata.
Hátukon lévő, bokájukig leérő szárnyaik segítik őket abban, hogy
szükség esetén bármerre elrepülhessenek.

A világ összes, sötét lelkű élőhalottja közül egy neve köré sem szőttek
még annyi s oly rettenetes mítoszokat, mint a vámpírok köré. Ezek a lények
valaha volt emberek, akiket, mivel egy vámpír megharapott vagy átváltoztatott,
lelküket az örök sötétség szolgálatába állították. Azóta, mivel a napfény
számukra a halált jelenti, az éj leple alatt járnak vadászni, irgalom és
könyörület nélkül ragadják el áldozataikat nemre, korra és fajra való
tekintet nélkül. A vámpíroknak nincs szükségük élelemre és italra, de mivel
vért fogyasztanak és meggyilkolt ellenfeleik életerejéből merítik
energiájukat, ezért a gyilkolás a lételemük. Másrészről a vámpírok azért
keltenek oly hatalmas rettegést másokban, mert teljesen az emberekhez
hasonlítanak, csupán a gyakorlott megfigyelő fedezi fel azokat az apró,
árulkodó jeleket, melyek arról tanúskodnak, hogy vámpírok ólálkodnak
köztük. Ezen apró jelek például, hogy nincs tükörképük, nem vetnek
árnyékot s teljesen nesztelenül mozognak.

Régi mítoszok és legendák szerint ha egy embert egy farkas harap meg, az
teliholdkor, amikor meglátja a kerek, halvány sárgás fénnyel ragyogó hold
titokzatos fényét és megérzi a vadon hívó szavát, képes farkasemberré válni.
A farkasemberek eredetükről s leginkább emberhez hasonló vonásaikról ismerhetők
fel. Farkas társaikkal ellentétben ezek a lények nem négy, hanem két lábon
járnak. Testüket végig szőr borítja, fejükön pedig emberi vonásokat lehet
felfedezni. A vérfarkasokról általában azt mondják, hogy rettegett, gonosz
lények, de ősi mítoszok szerint a farkasember csak akkor válik gonosszá, ha az
ember, akit a farkas megtámadott, maga is gonosz. A farkasemberek a harcban
kemény, szívós ellenfelek, emberfeletti erejükkel, ügyességükkel a végsőkig
harcolnak, de ha úgy látják, hogy egy küzdelem halálos kimenetelű, inkább
menekülőre fogják a dolgot.

Az óriások a legősibb és leghatalmasabb emberszabású lények
az egész világon. Eredetüket a legendák a természet elemeiből,
a kövekből, a földből, a vizekből és jégből származtatják. Az
óriások hatalmas termetüknél fogva vitathatatlanul a legerősebb
lények, de ugyanakkor buta és ostoba nép. A legtöbb faj inkább
visszataszítónak tartja őket. Bőrük, hajuk és szemük színe az
emberéhez hasonlóan rendkívül változatos, a fehértől a feketén
keresztül a sárgáig szinte minden árnyalatban előfordulnak.
Harcban kemény és legyőzhetetlen ellenfelek. Az óriások egyik
legrettegettebb alfaja a jégóriások. Ezek a lények pontosan
azért váltottak ki ekkora félelmet, mert más óriásokkal
ellentétben hatalmas intelligenciával, bölcsességgel és mindezek
mellett az óriások között a leghatalmasabb mérettel rendelkeznek.

Valaha - a legendák szerint - az ősi istenek megátkozták az
ellenük lázadó embereket s visszataszító, bikához hasonló
külsővel ruházták fel őket. Ezek a lények elbújtak a világ
elől, és labirintusokban élve találtak menedéket, melyekben
otthonosan mozognak. Mivel idegen helyen is rendkívül jól
képesek tájékozódni, ez gyakran nagy előnyt jelent számukra
ellenfeleikkel szemben. Testük jóval nagyobb az emberekénél,
ügyességük és intelligenciájuk pedig egyenértékű az övékkel.
Kifejezetten jók az érzékeik a nyomkövetéshez és környezetük
felderítéséhez. Bika fejük miatt kiválóan tudnak leszegett
fejjel rohamozni és így hatalmas sérüléseket képesek okozni
ellenfeleiknek. Szívós, vastag bőrük természetes páncélzatot
biztosít számukra.

A browniek apró, jóságos természetű, furcsa kis lények.
Talán leginkább a félszerzetekhez lehet hasonlítani őket.
Békésen, kisebb csoportokban élnek, bogyókat, magvakat s
más élelmet gyűjtögetve. Apró termetük miatt gyönge és
törékeny kis lények, de hatalmas ügyességük apró termetük
hátrányait háttérbe szorítják. A browniek egyik kiemelkedő
fontosságú képessége, hogy remekül alkalmazkodnak
környezetükhöz, abba képesek beleolvadni, így láthatatlanná
válni a kíváncsi szemek előtt. Békés, nyugodt vérmérsékletüknél
fogva harcba ritkán bocsátkoznak, de ha mégis, akkor inkább
mentális adottságaikat használják, és közelharc helyett inkább
varázslataikkal lepik meg az ellenfeleiket.

A szatírok a természet elfajzott, elkorcsosult egyedei. Felsőtestük
emberi, alsótestük viszont kecskéhez hasonlít, szőrős, és lábaik
patákban végződnek. Fejükön két hegyes szarv áll ki kócos hajukból.
Felsőtestük a sötéttől a világosbarnáig bármilyen színű lehet, sőt
láttak már vörös bőrű egyedet is. Hajuk színe vöröses vagy sötétbarna,
szarvuk és patáik feketék. A természettel fennálló szoros kapcsolatuk
miatt rendkívül jól alkalmazkodnak környezetükhöz, pár pillanat alatt
képesek elrejtőzni bárhol. Mivel a szatírok elsősorban szexuális
túlfűtöttségükről és kielégíthetetlen bujaságukról híresültek el,
ezért a világ szívében undort és megvetést váltottak ki. A szatírok
nagyon ügyes teremtmények, emellett karizmatikus képességeiket
leszámítva minden tulajdonságukban jobbak az embereknél.
Speciális képességük, hogy gyakran bájolnak el gyanútlan lényeket,
hogy értékeiket megszerezhessék.

A nimfák a hegyek, vizek és a fák tündérei, a természet gyönyörű, de
szertelen leányai. Hegy- és erdőlakó fajtájukat driádoknak nevezik.
Az a hiedelem járja róluk, hogy valahányszor egy driád születik,
egy fa is sarjad mindegyikkel, és velük növekszenek a magas hegyekben.
Mikor a driádok lelke elhagyja a napvilágot, a sudár fák tőből
elszáradnak, kérgük elsorvad, ágaikat lehullatják. A nimfák vízi
fajtájukat najádoknak hívják, és gyakran sellő rokonaikkal keverik
össze őket. Alapvetően jóságos és békeszerető népség, de buja
ösztöneiktől vezérelve gyakran csábítják el a gyanútlan férfiakat,
rengeteg bonyodalmat okozva ezzel.