⚔ Osztályok

Nos, a Bárdoktól sem áll távol az alvilági tevékenység, de ellentétben a tolvajjal, a bárd művészlélek. Meséikről, dalaikról híresek, hangszereiket pedig többre becsülik bármely fegyvernél. Különböző hangszereken játszanak, ilyen például a lant, a dob, a síp és a kürt. Ezekkel harcban néha hatékonyabbak, mint egy barbár a buzogányával. Dalaik mágiával átjártak, és képesek velük akár altatni, csatára buzdítani vagy bátorítani is, bár sosem lehet tudni, hogy mire képes egy-egy dal, mert aki szembe találja magát egy bárddal, annak nem biztos, hogy lesz esélye végighallgatni őt. Ritkán nyúlnak fegyverhez, csak ha nagyon muszáj, de akkor is szinte csak tőröket, késeket illetve rövidebb kardokat használnak.

Róluk igen keveset tudni, mert aki összefut eggyel, az általában nem éli túl a találkozást. Kardforgatók, de a mágiához is konyítanak valamennyit, méghozzá a sötétebbik oldalához, az árnymágiához. Sokaknak fogalmuk sincs, hogy kik, vagy mik ők, de annyit mindenki tud, hogy rettegni kell tőlük, mert nem ismernek kegyelmet. Az alvilág fő résztvevői, hidegvérű gyilkosok, tolvajok és mágiahasználók egyben. Ez teszi őket szinte legyőzhetetlenné. Társat nem tűrnek el maguk mellett, nem viselik el ha parancsolni próbálnak nekik és aki az útjukba kerül, azzal kegyetlen hidegvérrel, gyorsan és csendesen végeznek. Szeretik hirtelen meglepni áldozataikat, az árnyékból előbújva gyorsan metszik el a torkát annak, akit kiszemeltek. Ezekhez a támadásokhoz vágófegyvereket használnak, mivel egy bottal például nehéz elvágni valakinek a torkát. Páncélok közül a közepes kategóriát kedvelik, tehát sem a túl könnyűeket, sem a túl nehezeket nem szeretik.

Az alvilági tevékenységek egyik legveszélyesebb tagja vagy épp ellensége lehet egy-egy jól kiképzett fejvadász. Bár nagyon sokan összekeverik őket a bérgyilkosokkal, ők nem azok. A bérgyilkosok pénzért ölnek, ezzel szemben a fejvadászok a bűnözők fejére kitűzött vérdíjat zsebelik be, leszállítják a célpontot és felveszik a fejpénzt. A vérontástól nem félnek, akár holtan is leszállítják a munka tárgyát, ha elég magas a fejpénz. Fegyverüket igen jól forgatják, ha kell még mérgezik is azokat. Kedvelik az árnyékos utcákat, sikátorokat, ahol könnyen el tudnak rejtőzni, majd szükség esetén a kiszemelt célpontot hátbaszúrhatják. Kerülik a társaságot, magányosan dolgoznak, nincs szükségük társra, mert csak akadályoznák egymást. Persze akadnak köztük olyanok is, akik a tehetségüket bérgyilkosként kamatoztatják. Miattuk alakult ki az emberekben az a kép, hogy a fejvadász nem más, mint egy hidegvérű bérgyilkos.

Általában bandákba verődve az erdőkben élnek. Karavánokat, kereskedőket, vándorokat rabolnak ki és általában le is mészárolják őket. Nem szeretnek osztozkodni, ezért bandán belül is sok a vita, veszekedés és néha a vérontásra is sor kerül. Hasonlítanak a tolvajokhoz, csak amíg a tolvajok a csendes, észrevétlen, precíz munka hívei, addig az útonállók a kiszemelt áldozatot lerohanják, lemészárolják és kifosztják, majd dolguk végeztével továbbállnak. Szeretik a rövid, egykezes kardokat, amikkel gyorsan levágják ellenfeleiket. Páncélok közül a könnyebb vértek kedvelői. A terv kidolgozásában nagyon jó a csapatmunka, még a terv kivitelezésében is jól összedolgoznak, csak a zsákmány szétosztásánál jelentkeznek a problémák.