⚔ Osztályok

A Harcosokat akár vándoroknak is nevezhetnénk, mert folyamatosan új kalandokat keresve járják a világot, lóháton vagy gyalog. A közel- harchoz jól értenek, ezzel szemben a mágiához már nem annyira. Mondhatnánk, hogy egyáltalán nem értenek hozzá, de itt is vannak kivételek. Barbár társaikkal ellentétben a harcosok jobban szeretnek kisebb-nagyobb csapatba verődve vándorolni, de ha kell, a magányt is elviselik. A páncélok közül a könnyebb vérteket részesítik előnyben, de nem vetik meg a nehézvérteket sem. Szinte minden típusú fegyver forgatásához értenek, beleértve a szúró- (kések, tőrök), vágó- (kardok, bárdok) és zúzó fegyvereket (botok, buzogányok).

Akár vadászoknak is nevezhetnénk őket. A természet az otthonuk, amit akár az életük árán is megvédenek. Hasonlítanak a druidákhoz (lásd: sugo druida), de ellentétben velük az erdőjárók a fegyverek nyelvét beszélik. Az állatokkal nagyon jól kijönnek és talán a szelidítésükhöz is ők értenek a legjobban. Nem egyszer hallani arról, hogy valaki látott egy erdőjárót, akit éppen egy vadon élő, nehezen befogható állat követett. Több legenda beszél arról, hogy Pegazust vagy Unikornist szelidítettek meg sikerrel, márpedig köztudott, hogy ezt a két szent állatot szinte lehetetlen. Ez is csak azt bizonyítja, hogy milyen nagyszerűen értenek az állatok nyelvén. Mivel nagyon szeretik az íjakat, ezért a legjobb íjászok is közülük kerülnek ki, akik még a kentaurokkal is fölvehetnék a versenyt.

Ők a kardforgatás legnagyobb mesterei, mást nem is nagyon használnak. Tökéletes testi és lelki harmóniában élnek. Némi koncentrálással szinte bármilyen kitűzött célt el tudnak érni. Különböző harcstílusokat képesek elsajátítani, amik szinte legyőzhetetlen, veszedelmes ellenféllé teszik őket. A rendszeres testi és lelki edzéseknek köszönhetően nem csak a testük, de az akaratuk is olyan acélos, mint a kardjuk. Rendkívüli akaraterővel és önuralommal rendelkeznek, ez teszi őket olyan veszedelmes ellenféllé. Nagyon türelmesek, de ha oda a türelem, akkor troll legyen a talpán, aki meg tud állítani egy felbőszült kardművészt, de még ő is kevés eséllyel indulna. Mivel a mozgékonyságra különösen szükségük van, ezért az olyan páncélokat nem is szeretik, ami akadályozza őket, jobban kedvelik a gyengébb, de könnyebb vérteket, amelyben szinte követhetetlen gyorsasággal tudnak mozogni.

A Lovagok általában várakban, kastélyokban nevelkednek és a nemesek közül kerülnek ki, de léteznek köztük olyanok is, akik valamilyen jó cselekedettel érdemelték ki, hogy lovaggá üssék őket. Jó tetteikről, szívük nemességéről messze földön híresek. Mivel a legtöbben valamely királyt szolgálják egy nagy seregbe tömörülve, ezért hihetetlen rend és fegyelem uralkodik köztük. A legnagyobb összetartás is a lovagok között van talán. Nagyon békeszeretőek, és arra törekednek, hogy ahol megfordulnak, ott béke és rend legyen. Nagyon becsületesek és igazságosak, persze azért itt is léteznek kivételek. A legtöbb lovag a nehéz páncélokat kedveli, helyesebben mondva a teljes vérteket, avagy a lovagi páncélokat. Nagyon sok fegyver forgatásához értenek, de a kétkezes kardokat szeretik a legjobban, egész pontosan a lovagi pallosokat.