khatif
Idézet egy ősi tekercsről: "... A kék hold már magasan járt az égbolt ívén, amikor a bukott khatif megjelent a hamvukba hanyatló lángok fénykörében., Nesztelenül érkezett, akár valami éji kísértet - aminthogy bizonyos értelemben az is volt, dicstelenül letűnt évek kísértete. A kalandozó, ha az élete függ tőle, sem tudta volna megmondani a nemét: a csípője ringása asszonyra vallott, a hamvas-fehér bőr s a keskeny csukló ugyancsak, ám a melle nem domborodott ki, s férfimód markolta a fegyvereit is. Ezüstselyem vértjét nem piszkította be az út szennye, puha szattyáncsizmájára itt-ott tapadt csupán némi sár, mintha legalábbis a hűs pusztai szél repítette volna idáig. Nem szólt egy szót sem, csak megállt a tűzgödör túloldalán, és a kalandozóra nézett: szikrázó jégszobor az éjszakában, arcát dérlepel fátyolozza, a szeme helyén páros smaragdok..."